Nem is olyan régen az egyik ismerősömmel a párkapcsolatokról beszélgettünk. Panaszkodott a párjára, a kapcsolatukra, az egész életére. Megkérdezte tőlem, hogy szerintem mi a harmonikus párkapcsolat titka. Kapásból, szinte azonnal rávágtam a választ: a kommunikáció.
Persze vannak alapelvek, mint a szerelem, a szeretet, a bizalom, a hűség, de ezek mellett ott kell lennie a megfelelő kommunikációnak is.
Sokszor hangoztatják az ismerőseim, hogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam a párkapcsolatomat illetően. Alig múltam 18, amikor megismerkedtem a párommal. Másfél év együttlét után elhatároztuk, hogy összeköltözünk. Rengetegen próbáltak róla lebeszélni, mondván, hogy tönkre fogja tenni a kapcsolatot, hogy semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Nos, az utóbbit illetően igazuk volt. Mert minden sokkal jobb lett.
Nem hallgattam senkire, mert biztos voltam magamban, és kettőnkben is. Mert tudtam, hogy mi mindig, mindent megbeszélünk.
Idővel középiskolás tiniszerelemből érett kapcsolat lett. Egymás mellett nőttünk fel. Mellette lettem nő, ő pedig mellettem érett férfivá. A legszebb éveimet köszönhetem Neki, és a java még csak most jön! 🙂
Az ominózus beszélgetés során az említett ismerős érdeklődött, hogy mi szoktunk-e egyáltalán veszekedni? Mert mindig boldognak, kiegyensúlyozottnak lát minket, így el sem tudja képzelni, hogy bármin is össze tudnánk kapni.
Szerintem nincs olyan párkapcsolat, ahol ne lennének néha viták. De veszekedés és veszekedés között is van különbség. Van az a fajta vita, amikor egy adott dologról van szó, és van az, amikor elkanyarodunk a valósok októl, csapongunk, majd olyan régi dolgokat, elfelejtett sérelmeket, vagy rosszabb esetben személyes sértéseket vágunk a másik fejéhez, amiket később persze megbánunk.
Az sem mindegy, hogy mi zajlik egy-egy veszekedés után. Három napig tartó duzzogás, vagy közös megegyezés? Van az a vita, amelyik igenis előre viszi a kapcsolatot, és van az, amelyik hátra.
Megfelelő kommunikáció – újra ide lyukadunk ki.
Úgy gondolom – és sajnos egyre többször látok ilyet – hogy egyesek egyszerűen lusták foglalkozni a kapcsolatukkal. Pedig mindig van egy olyan pont, amikor picit többet kell beletenni, mint azelőtt. Befektetett idő és energia helyett viszont sokkal könnyebb új társat találni, hiszen így működünk manapság: ha valami elromlik, nem próbáljuk megjavítani, helyette veszünk egy másikat.
Én hiszek abban, hogy ha a felek igazán akarják a közös életet, nem engedik, hogy válságba jusson a kapcsolatuk. Ám, ha ez mégis megtörténne, tennének érte, hogy közösen megjavítsák azt, ami elromlott.
Ne legyünk lusták a szerelemhez! Szánjunk megfelelő, minőségi időt a másikra! Ehhez egy tuti tipp “a minden héten randi!”
Tűzzetek ki minden hétre egy napot. Tudom, hogy nehéz ezt megoldani, hiszen valakinek ott van a gyerek, a munka, az iskola, a barátok és még sorolhatnám. Ebben az esetben mondjuk szűkítsük le a dolgot egy estére.
Szóval, jelöljünk ki egy estét, minden hétre. Célszerű ugyanazt a napot választani – tehát mondjuk minden héten szerda. Ez a nap, ez az este legyen szent! Ilyenkor ne legyen más, ne számítson senki és semmi, csakis TI!
Töltsetek együtt minőségi időt, és beszélgessetek! Fontos, hogy ne legyenek zavaró tényezők. Ne szóljon a háttérben a tv, a rádió, ne legyen a közelben a telefon. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, ki lehet bírni egy estét Facebook vagy Instagram nélkül is. 😉
Hallgasd meg Őt! Hallgasd meg, hogy milyen volt a napja. Hagyd, hogy elmondja, mit érez. Hagyd, hogy megossza veled a félelmét, az örömét, a bánatát, a kétségeit.
Majd kövesd te is a példáját. Mesélj arról, hogy hogy telt a napod. Lehet, hogy a számodra jelentéktelennek tűnő dolgok is fontosak, így nyugodtan oszd meg vele! Ha így teszel, azzal őt is ösztönözni fogod, hogy hasonlóan cselekedjen.
Ezen a szent estén meglephetitek egymást egy gyertyafényes vacsival, vagy egy romantikus sétával. Vagy egyszerűen csak üljetek le egymás mellé a kanapéra, és beszélgessetek! Legyetek együtt, ne csak fizikailag, hanem lelkileg is.
Lehet, hogy ezek magától értetődő dolgoknak tűnnek, de ha így van, miért szánunk olyan kevés minőségi időt a másikra? Ha így van, miért hidegülnek el egymástól annyian és olyan rövid idő alatt?
Ezek végtelenül egyszerű és apró dolgok, de életet visznek egy kapcsolatba. Ráadásul képesek bearanyozni az egész napod! Hidd el, ha egyszer kipróbáljátok, és megcsináljátok, utána folyamatosan a következő alkalom körül forognak majd a gondolataitok.
Lehet, hogy egy éve vagytok együtt, vagy akár tíz, esetleg több, de hidd el, újra felélednek majd azok a bizonyos pillangók… 🙂
Hiszek a szerelemben. A tiszta, szívet melengető, igaz szerelemben. Nem abban a mézes-mázos, hollywoodi dologban, amiket a filmekben látunk. Hanem abban, amikor úgy érzed, a szíved felrobban, ha megcsókolja a homlokod, vagy mélyen a szemedben néz, és azt mondja: szeretlek. Hiszek abban, hogy mindenkinek van egy párja valahol a nagyvilágban. És hiszek abban, hogy a legrosszabb dolog, amit tehetünk, ha elengedjük azt, akit szeretünk. Ha nem szánunk rá elég időt. Ha nem figyelünk rá eléggé. Ha feladunk valamit akkor, amikor megreped, és nem próbáljuk megragasztani, ha összetört.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: