Élni, és nem túlélni

Bevallom, a szeptember 1-jén induló, 21 panaszmentes nap kihívásom eddig nem sikerült. Volt, hogy este, lefekvés előtt lettek negatív gondolataim, és volt, hogy már korán reggel. Ennek ellenére nem adom fel, mert akár hiszitek, akár nem, ennyi idő alatt is sokat tanultam a feladat lényegéről. 

Most, hogy tudatosan figyelek arra, milyen gondolataim vannak, rájöttem, hogy kétségbeejtően túlerőben vannak a negatívak a pozitívakkal szemben. 

A második napon úgy éreztem, az élet tudja, hogy milyen célt tűztem ki magam elé – jelen esetben a 21 nap teljesítését -, és próbára akar tenni. Folyamatosan olyan impulzusok értek, melyek, ha nem figyeltem oda eléggé, szörnyen negatívvá tettek. És bár nem volt még sikeres napom, de úgy érzem, kezdek rájönni a kihívás lényegére. Vagy, mondhatjuk úgy is, hogy az élet lényegére.

Kezdem érteni, hogy mit jelent élni, és nem túlélni. Hogy milyen az, amikor valóban meglátod a szép dolgokat, a szeretetet a másik szemében, és nem vágysz semmi másra, csak adni, adni, és még többet adni. Amikor meglátod a jót a másik emberben, amikor visszajön a hited, amikor mosolyogsz, és visszamosolyognak rád. Amikor szeretet magad, az embert, aki vagy, és hálát adsz az élet apró örömeiért is.

Rengeteg önsegítő, pozitív pszichológiával foglalkozó könyvet olvastam már. Mire a végére értem, megértettem a mondanivalóját, és vártam a csodát. Vártam, hogy valami elindul bennem, hogy egy csapásra megváltozik az életem, és őszintén hittem, hogy nem kell ahhoz meghalni, hogy valaki a mennyországba kerüljön. De nem történt semmi….

Külső okokra hivatkoztam, ez ugyanis sokkal könnyebb volt, mint magamba nézni, vizsgálódni, és megérteni a lényeget. Nem elég olvasni. Nem elég megérteni. Csinálni kell! Tenni kell, gyakorolni, kitartóan tanulni, és okulni kell a hibákból. 

Akár egyetlen gondolat is megváltoztathatja az előttünk álló napot. Mert én ma reggel úgy keltem fel, hogy sikerülni fog! Hogy nem lesz olyan ember, olyan külső tényező, amely el tudja rontani ezt a 24 órát. Ez a nap csodálatos lesz, élményekben gazdag, és igenis úgy hajtom majd álomra a fejem, hogy őszintén, szívből azt fogom mondani: KÖSZÖNÖM!