1.0Alíz naplójahttps://aliznaploja.cafeblog.huAlíz Turnerhttps://aliznaploja.cafeblog.hu/author/aliz_turner/<p style="text-align: justify">Sokunk életét keseríti meg a félelem és a szorongás. Bevallom, az enyémet is. Sokszor és sokféleképpen próbáltam már legyőzni azokat a gyilkos gondolatokat, amelyek szó szerint mérgezik az elmémet, és nem hagyják, hogy élvezzem az életem.</p> <p style="text-align: center">Szóval amikor azt mondom, félelem, tudom, hogy miről beszélek. Ugyanis volt szerencsém megtapasztalni a félelem egy igen magas fokát. Jól olvastad: szerencsém. Mert - magam is alig hiszem el -, de ma hálás vagyok azokért a dolgokért, amik abban az időszakban történtek velem. Sok mindent tanultam akkor, nem csak a környezetemmel, hanem saját magammal kapcsolatban is. </p> <p>Számtalan könyvet, cikket, tanulmányt böngésztem át a témában, a legfontosabb dolgot azonban saját magamtól tanultam. <em>Azt, hogy gyakran olyan dolgoktól félek, amelyek nem fognak bekövetkezni.</em> </p> <p>Állandóan agyalok. Képtelen vagyok kikapcsolni. Mindig pörög az agyam, hol egy-egy történeten, hol a tennivalóimon, hol a félelmeimen. Nem tudok kikapcsolni. Egy-egy rossz nap után pedig a negatív gondolatok sajnos igencsak a hatalmuk alá tudják vonni az elménket. </p> <p>Ez az, amit nem szabad hagyni. A rossz dolog ugyanis csak még rosszabbat szül. Az vagy, amit megeszel - tartja a mondás. Én pedig abban is hiszek, hogy <em>az, amire gondolunk, valósággá válik. </em></p> <p>A félelem mindenki életében jelen van. Nincs olyan ember, aki ne találkozott volna vele. Csak van, aki felveszi a harcot, és van, aki leül, hagyja, hogy az érzés egyre csak nőjön, erősödjön, és ettől bizony csak még erősebb lesz. Mi pedig gyengébbek.</p> <p style="text-align: justify">Nálam ez egy időben odáig fajult, hogy azoktól a dolgoktól is rettegtem, amiket azelőtt imádtam. Ekkor ismertem fel, hogy nagyon rossz úton haladok. Valóságos csapdába kerültem, mert a negatív, félelemmel teli gondolatok elszívták belőlem az életet. Eldöntöttem tehát, hogy változtatni fogok. Elmélyültem Eckhart Tolle könyveiben, ezekből gyűjtöttem most össze a legfontosabb információkat a félelemmel és a szorongással kapcsolatban. </p> <p>Fontos tudni, hogy a félelmet nem lehet elnyomni. Tűzoltásnak jó, ám hosszabb távon csak rontunk a dolgon. Ha félünk, az első dolog, amit tehetünk, hogy amennyire csak tudjuk, ráirányítjuk a figyelmünket a félelemre. <strong>El kell fogadni, hogy félelmet érzünk.</strong> Furán hangzik, de <strong>át kell adnunk magunkat az érzésnek. </strong></p> <p>Ezután meg kell vizsgálunk, hogy az <strong>adott félelmet mi váltotta ki?</strong> Egy helyszín? Egy illat? Egy gondolat? Mi az, amire gondolsz, amikor félelmet érzel? Gyakran ugyanazok a gondolatok okozzák a szorongásunkat, mindezt úgy, hogy észre sem vesszük. Elkezdünk előre gondolkodni - talán túlságosan is -, és negatív jövőképet vetítünk magunk elé. Nálam ilyenkor gyakran hangzik el az a bizonyos <em>mi van, ha...</em>Mi van, ha megbukom a vizsgán? Mi van, ha nem felelek meg az interjún? Mi van, ha negatív kritikát kapok? <em>Ha a félelmünk közepette próbáljuk meg előre látni a jövőt, az sosem végződik happy enddel.</em> Azonban, ha a félelmünk tárgya valósággá is válik, gyakran egyáltalán nem olyan drasztikusan történik, mint ahogyan azt elképzeltük, vagy éppen mi vagyunk azok, akik sokkal könnyebben dolgozzuk fel a történteket, mint azt korábban gondoltuk. </p> <p>A fejünkben lévő negatív gondolatok hálójába igen könnyen belegabalyodhatunk, és egy idő után nem tudunk kimászni. <em>A jövőbeli képektől előre rettegni kezdünk, gondolatban lejátsszuk egy-egy szituáció lehetséges végkimenetelét, melyek rendszerint rosszul sülnek el. A valóság azonban másképp történik. </em></p> <h4>A félelem tehát ebben az esetben abból fakad, hogy a testünk nem tud különbséget tenni a valóságos helyzet, és az elménk által kitalált dolgok között. Elhiszi, hogy amire gondolunk, az a valóság, és úgy is reagál rá, mintha az adott dolog tényleg megtörténne, pedig csak a fejünkben létezik. </h4> <p>Ilyenkor a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy felismerjük: <strong>a gondolataink romboló hatásúak, és ki kell belőlük lépni. </strong></p> <p><a href="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/positive-psychology-112212.jpg"><img class="size-medium wp-image-29 aligncenter" src="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/positive-psychology-112212-300x195.jpg" alt="positive-psychology-112212" width="300" height="195" /></a></p> <p>Mi segíthet ebben a szituációban? Például egy<strong> mantra.</strong> A mantra lehet akár egy szó, egy mondat, egy idézet, a kedvenc dalod szövege, a lényeg, hogy megnyugtasson! <em>"Végy egy mély levegőt, és élvezd az életed."</em> Én ezt szoktam magamnak ismételgetni akkor, amikor a hatalmába akar keríteni a szorongás, vagy a félelem. És így is teszek. Egy pillanatra lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, miközben ezt a mondatot ismételgetem magamban, és szépen, lassan lenyugszom. </p> <p><a href="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/take-a-deep-breath-and-enjoy-your-life-20130219421.jpg"><img class="size-medium wp-image-28 aligncenter" src="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/take-a-deep-breath-and-enjoy-your-life-20130219421-267x300.jpg" alt="take-a-deep-breath-and-enjoy-your-life-20130219421" width="267" height="300" /></a></p> <p>Ha viszont a gondolatok olyan erősek, hogy képtelenek vagyunk kiszakadni belőlük, <strong>a legjobb, ha elfogadjuk a kialakult helyzetet.</strong> Segít, ha azt mondjuk: igen, most éppen félelmet érzek, de ez a félelem teljes mértékben alaptalan. <strong>Hidd el, ha tudatosítod magadban, hogy valójában nincs mitől félned, rájössz, hogy a gondolataid nem a valóságot tükrözik.</strong></p> <p><a href="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/believe-recieve.jpg"><img class="size-medium wp-image-30 aligncenter" src="https://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/believe-recieve-300x300.jpg" alt="believe-recieve" width="300" height="300" /></a></p> <p>Volt idő, amikor úgy gondoltam, jobb, ha megbarátkozom a félelmeimmel, és megpróbálok velük együtt élni. Most azt mondom, jobb, ha megvizsgálom, mitől félek, mi váltja ki a félelmet, és változtatok a gondolataimon. </p> <p style="text-align: center">Sosem késő. A módszer pedig tényleg beválik. Olyan göndörből másztam ki a segítségével, amelyről azt hittem, örökre a legmélyén maradok. Most pedig ott csücsülök a szélén, és készen állok arra, hogy elinduljak, egy sokkal magasabb szintre!</p>richhttps://aliznaploja.cafeblog.hu/files/2015/09/take-a-deep-breath-and-enjoy-your-life-20130219421-150x150.jpg150150