Szerelem kontra Te

„Végre szerelmes vagyok! Megtaláltam a tökéletes társat, ő az életem! Minden egyes percem vele akarom tölteni. Nem akarok mással lenni, csak az ő társaságára vágyom! Ő az én életem, a mindenem!”

Ismerős? Persze, hogy az. Ez zajlik le általában a párkapcsolatok első 7-8 hónapjában. A szerelmesek szimbiózisban élnek, megszűnik számukra a külvilág, a család, a barátok, a hobbik másodlagosak lesznek. Gyakran nem történik semmi különös, csupán elveszítik addigi életüket.

Sokan tapasztalják azonban, hogy amikor a rózsaszín köd szertefoszlik, rájönnek, mennyire boldogtalanok. Jön a rettegés, hogy mi lesz, ha elhagy, ha nem lesz velem többé. Hiszen “nem tudok nélküle élni!”

Na ez az, amit ilyen esetben nem szabad mondani. Mert igenis képes vagy rá! Sőt, szükséged van rá! Önálló személyiség vagy, akinek vannak saját gondolatai, saját érzései, saját vágyai, saját céljai. A párodnak pedig teret kell adnia neked ahhoz, hogy megvalósíthasd önmagad. Az a cél, hogy előrevigyétek egymást, nem pedig az, hogy megragadjatok egy szinten, vagy ami még rosszabb, folyamatosan hátrafelé meneteljetek.

Az nem szerelem, amikor visszafogod a másikat, kisajátítod, hogy ő csak a tiéd, senki másé! A szerelem az, amikor szárnyakad adsz neki, és hagyod, hogy repüljön. Ha elesik, felállítod. Ha pedig sikereket ér el, te is szállsz vele.

A boldogság nem a másik karjaiban rejlik. A boldogság ott van benned.

Sokszor halljuk a romantikus filmekben, amikor a szerelmesek egymás szemébe néznek, majd a srác egy rózsával a kezében azt mondja a lánynak, miközben kisimít az arcából egy kósza tincset, hogy te teszel engem teljessé. Nos, szomorú, ha így van. Ugyanis, ha a pasi csak „fél ember”, nem a lány fogja őt egésszé tenni. És valószínűleg a kapcsolat sem fog működni. Addig biztosan nem, amíg az ember nincs kibékülve saját magával.

Ne a másiktól várd, hogy teljessé tegyen! Ugyanis nem fog sikerülni neki. Ahogy neked sem kötelességed, hogy megjavítsd azt, amit más már előtted eltört. Két félből sosem lesz egy egész! Ha két, még nyílt sebbel rendelkező ember összejön, nem lesznek boldogok.

Találkoztál már olyan lánnyal/fiúval, aki mindig sugárzott a boldogságtól? Még a rossz napjain is láttad, hogy egyben van, szereti magát, szereti a társát, magabiztos és kiegyensúlyozott? Na, őt nevezik teljesen embernek. Ő az, aki akkor ment bele egy komoly párkapcsolatba, amikor készen állt rá. Amikor az esetleges sebeinek már csak a halvány hegei látszottak. Nem cipelte már tovább a múltja poggyászát. Letette a küszöbön, mielőtt belépett volna az ajtón.

Egyszer, még tinédzser koromban egy fiú annyira megbántott, hogy hosszú évek teltek el, mire begyógyultak a sebeim. Mondanom sem kell, a csalódás után rögtön belemásztam egy kapcsolatba egy olyan fiúval, aki egyáltalán nem passzolt hozzám. Neki is volt csomagja, nekem is, és képtelenek voltunk magunk mögött hagyni. A szakítás után nagyon sokáig nem volt senkim. Hiába találkoztam megnyerő modorú, helyes pasikkal, úgy éreztem, nem állok készen. Nem tudtam, mit akarok az életemtől, és ha megkérdezték, hogyan képzelem el magam öt év múlva, nem voltak válaszaim.

Szörnyű időszak következett az életemben. Nem ment a suli, eltávolodtam a barátaimtól, nem volt jövőképem, motiválatlan és depressziós lettem. Láttam, hogy az emberek mennyire sajnáltak. Ekkor lett elegem.

Elkezdtem dolgozni magamon. Jobban meg akartam ismerni magam. Nem féltem érezni, nem féltem gondolkodni. Célokat tűztem ki, keményen tanultam, elkezdtem sportolni, egészségesen étkezni, és minden áldott este úgy feküdtem le, hogy hálát adtam a mögöttem lévő napért. Két hónap múlva új embereket sodort elém az élet, beleértve a páromat is. De én még ekkor sem voltam kész. További három hónap kellett, mire úgy éreztem, újra önmagam vagyok. Az élet pedig sodort  magával, bele egy új, és teljes kapcsolatba.

Ha nem állsz készen, ne rohanj. Nem attól leszel boldog, ha valaki van melletted. Hidd el, ha belül őrlődsz, nincs az az ember, aki kiegyensúlyozottá tudna téged tenni. Először magadban kell rendet tenni, hogy később, amikor újra teljes vagy, minden energiádat a meglévő, teljes kapcsolatodba tudd fektetni. Ez pedig olyasfajta boldogságot ad majd neked, amit előtte nem tapasztaltál. 

Ha pedig kapcsolatban élsz, ne veszítsd el önmagad. Gondolj arra, ki az, akibe beleszeretett a párod. Ne engedd, hogy bezárjanak, és te se légy kisajátító. Mert jobb együtt szállni, mint megrekedni!