Sötét paradicsom – Tűz

Jack ront be az irodába váratlanul.

• Zavarok?

Chris kérdően néz rám, én viszont intek neki, hogy inkább menjen. Kezet rázunk, majd alig egy perccel később magunkra maradunk Jackkel. Ma is tökéletesen fest. Rászabott öltönyt, fehér inget és fekete nyakkendőt visel – a jól bevált, mindig nyerő szerelését.

• Hogy képzeled ezt? Nem ronthatsz be csak úgy ide. Itt éppen dolgozni próbáltunk.

Dühösen jövök elő a hatalmas asztal mögül, majd megállok az ellenkező oldalán, tisztes távolságban Jacktől. Ő azonban pillanatok alatt ott terem előttem, majd a két kezével megmarkolja a fenekem. A combomnál fogva ráültet az asztalra, és elkezdi kigombolni a fehér blúzom. A tenyerem hatalmas csattanás közepette találkozik az arcával. Ettől láthatóan dühös lett, mert olyan erővel dönt hanyatt az asztalon, hogy egy pillanatra úgy érzem, nem kapok levegőt. A két kezem a fejem fölé nyomja, szabad kezével a szoknyám alá nyúl.

• Tegnap este nem ellenkeztél. És azelőtt sem. Sőt…azelőtt sem!
• Hiba volt!

Kiabálok vele, de ez egyáltalán nem zavarja. Próbáltam elfelejteni, kitörölni az elmémből azt, hogy szeretkeztünk a raktárban, aztán a liftben, majd az autóban, de egyszerűen nem megy. Azóta is csak az jár a fejemben, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el. A férfiassága jelzi, mennyire kíván. Az arcom elfordítom tőle, próbálok másra gondolni. Próbálom uralni a testem, mert nem győzhet megint az elmém fölött. Többé nem! Jack a nyakam csókolja, egyszerre gyengéd és szenvedélyes. Időközben már a blúzomat is szétnyitotta, így a melleim irányába indul felfedező útra.

• Nem érzed a vágyat, amit irántad táplálok? – kérdezi, miközben a melltartóm csipkéit simogatja jobb keze mutatóujjával. Az arcom még mindig nem fordítom felé, nem akarom, hogy megcsókoljon. -Hát nem látod? A vágy, ami köztünk van, hatalmas tüzet eredményez.
• És te nem látod? Általában a tűz közelében valaki megég.

A kijelentésemre megáll. Síri csönd támad közöttünk. Lassan felé fordítom az arcom, így találkozik a tekintetünk. Valóban – szenvedély és vágy tükröződik a szemeiből.

• Attól – mondja, miközben farkasszemet nézünk -, hogy megégsz, még nem biztos, hogy bele is halsz. Ez nem törvényszerű. Sehol sincs megírva, hogy így kell lennie.
• Attól, hogy a testem szeret, a szívem még nem. A szívem tudja, hogy ez nem helyes.

Felnevet, de úgy, hogy a hideg futkos tőle a hátamon. Van benne valami démoni, vagy kísérteties, olyan behatárolhatatlan, megfoghatatlan mágikus dolog, amelytől egyik pillanatban megáll az ember szíve, a másikban pedig százzal ver.

• Nekem nem kell a szíved, Claire. Azt hittem, már tanultál a leckéből. Ha magadnál tartod, senki nem törheti össze.

A könyv megrendelésére ITT van lehetőség.