Sokunk életét keseríti meg a félelem és a szorongás. Bevallom, az enyémet is. Sokszor és sokféleképpen próbáltam már legyőzni azokat a gyilkos gondolatokat, amelyek szó szerint mérgezik az elmémet, és nem hagyják, hogy élvezzem az életem.
Szóval amikor azt mondom, félelem, tudom, hogy miről beszélek. Ugyanis volt szerencsém megtapasztalni a félelem egy igen magas fokát. Jól olvastad: szerencsém. Mert – magam is alig hiszem el -, de ma hálás vagyok azokért a dolgokért, amik abban az időszakban történtek velem. Sok mindent tanultam akkor, nem csak a környezetemmel, hanem saját magammal kapcsolatban is.
Számtalan könyvet, cikket, tanulmányt böngésztem át a témában, a legfontosabb dolgot azonban saját magamtól tanultam. Azt, hogy gyakran olyan dolgoktól félek, amelyek nem fognak bekövetkezni.
Állandóan agyalok. Képtelen vagyok kikapcsolni. Mindig pörög az agyam, hol egy-egy történeten, hol a tennivalóimon, hol a félelmeimen. Nem tudok kikapcsolni. Egy-egy rossz nap után pedig a negatív gondolatok sajnos igencsak a hatalmuk alá tudják vonni az elménket.
Ez az, amit nem szabad hagyni. A rossz dolog ugyanis csak még rosszabbat szül. Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás. Én pedig abban is hiszek, hogy az, amire gondolunk, valósággá válik.
A félelem mindenki életében jelen van. Nincs olyan ember, aki ne találkozott volna vele. Csak van, aki felveszi a harcot, és van, aki leül, hagyja, hogy az érzés egyre csak nőjön, erősödjön, és ettől bizony csak még erősebb lesz. Mi pedig gyengébbek.
Nálam ez egy időben odáig fajult, hogy azoktól a dolgoktól is rettegtem, amiket azelőtt imádtam. Ekkor ismertem fel, hogy nagyon rossz úton haladok. Valóságos csapdába kerültem, mert a negatív, félelemmel teli gondolatok elszívták belőlem az életet. Eldöntöttem tehát, hogy változtatni fogok. Elmélyültem Eckhart Tolle könyveiben, ezekből gyűjtöttem most össze a legfontosabb információkat a félelemmel és a szorongással kapcsolatban.
Fontos tudni, hogy a félelmet nem lehet elnyomni. Tűzoltásnak jó, ám hosszabb távon csak rontunk a dolgon. Ha félünk, az első dolog, amit tehetünk, hogy amennyire csak tudjuk, ráirányítjuk a figyelmünket a félelemre. El kell fogadni, hogy félelmet érzünk. Furán hangzik, de át kell adnunk magunkat az érzésnek.
Ezután meg kell vizsgálunk, hogy az adott félelmet mi váltotta ki? Egy helyszín? Egy illat? Egy gondolat? Mi az, amire gondolsz, amikor félelmet érzel? Gyakran ugyanazok a gondolatok okozzák a szorongásunkat, mindezt úgy, hogy észre sem vesszük. Elkezdünk előre gondolkodni – talán túlságosan is -, és negatív jövőképet vetítünk magunk elé. Nálam ilyenkor gyakran hangzik el az a bizonyos mi van, ha…Mi van, ha megbukom a vizsgán? Mi van, ha nem felelek meg az interjún? Mi van, ha negatív kritikát kapok? Ha a félelmünk közepette próbáljuk meg előre látni a jövőt, az sosem végződik happy enddel. Azonban, ha a félelmünk tárgya valósággá is válik, gyakran egyáltalán nem olyan drasztikusan történik, mint ahogyan azt elképzeltük, vagy éppen mi vagyunk azok, akik sokkal könnyebben dolgozzuk fel a történteket, mint azt korábban gondoltuk.
A fejünkben lévő negatív gondolatok hálójába igen könnyen belegabalyodhatunk, és egy idő után nem tudunk kimászni. A jövőbeli képektől előre rettegni kezdünk, gondolatban lejátsszuk egy-egy szituáció lehetséges végkimenetelét, melyek rendszerint rosszul sülnek el. A valóság azonban másképp történik.
Ilyenkor a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy felismerjük: a gondolataink romboló hatásúak, és ki kell belőlük lépni.
Mi segíthet ebben a szituációban? Például egy mantra. A mantra lehet akár egy szó, egy mondat, egy idézet, a kedvenc dalod szövege, a lényeg, hogy megnyugtasson! “Végy egy mély levegőt, és élvezd az életed.” Én ezt szoktam magamnak ismételgetni akkor, amikor a hatalmába akar keríteni a szorongás, vagy a félelem. És így is teszek. Egy pillanatra lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt, miközben ezt a mondatot ismételgetem magamban, és szépen, lassan lenyugszom.
Ha viszont a gondolatok olyan erősek, hogy képtelenek vagyunk kiszakadni belőlük, a legjobb, ha elfogadjuk a kialakult helyzetet. Segít, ha azt mondjuk: igen, most éppen félelmet érzek, de ez a félelem teljes mértékben alaptalan. Hidd el, ha tudatosítod magadban, hogy valójában nincs mitől félned, rájössz, hogy a gondolataid nem a valóságot tükrözik.
Volt idő, amikor úgy gondoltam, jobb, ha megbarátkozom a félelmeimmel, és megpróbálok velük együtt élni. Most azt mondom, jobb, ha megvizsgálom, mitől félek, mi váltja ki a félelmet, és változtatok a gondolataimon.
Sosem késő. A módszer pedig tényleg beválik. Olyan göndörből másztam ki a segítségével, amelyről azt hittem, örökre a legmélyén maradok. Most pedig ott csücsülök a szélén, és készen állok arra, hogy elinduljak, egy sokkal magasabb szintre!
