21 panaszmentes nap

Te kibírsz 21 panaszmentes napot? Képes vagy kizárni a rosszat, és teret adni a pozitív dolgoknak? És ami a legfontosabb: BOLDOG VAGY?

Pár nappal ezelőtt akadtam rá egy érdekes cikkre a Nők lapja magazinban, amely arról szólt, hogyan indította el Will Bowen, Kansas City egyik lelkésze a 21 panaszmentes nap akciót a hívei között. A lelkész megelégelte a hívei folyamatos panaszáradatát, ezért felkérte őket a kísérletre. Meg kellett fogadniuk, hogy ez idő alatt “nem panaszkodnak, nem kritizálnak másokat, nem pletykálnak, és nem tesznek gúnyos megjegyzéseket. Ha mégis, akkor húzzák át a kísérlet jeleként a csuklójukon viselt karkötőt a másik kezükre, és kezdjék elölről a visszaszámlálást. Ha aztán véletlenül megint valami negatív megjegyzés csúszik ki a szájukon, újabb csere következik, újabb visszatérés a startmezőre és így tovább.” (Forrás: Nők lapja)

A kísérlet egyébként akkora sikert aratott, hogy szinte az egész világon elterjedt. Hazánkban is vannak már olyanok, akik elkezdték, és sikerrel jártak! 

Lényeges, hogy különbséget tudjunk tenni panasz és panasz között. Ahogyan az a cikkben is olvasható, Tim Ferris amerikai író szerint panaszkodásnak az számít, ha “negatív módon írunk le egy eseményt vagy személyt anélkül, hogy kijelölnénk a következő lépést, amely megoldja a problémát. Ha például azt mondom, hogy ma délután fél órát álltam sorba a postán, és majd szétrobbantam az idegességtől, akkor már tehetem is át a másik csuklómra a karkötőt. Ha viszont azt mondom, ma délután fél órát álltam sorba a postán, és majd szétrobbantam az idegességtől, úgyhogy ezentúl reggel fogok postára járni, amikor nincs tömeg, akkor nem kell visszatérnem a startmezőre.”

Velem sajnos gyakran előfordul, hogy a negativitás csapdájába esem, így nem is volt kérdés, hogy belevágok a kísérletbe! 

A feltételekt:

– egy karkötő, amely mindig emlékeztet arra, hogy mibe is vágtál bele 

– nem panaszkodhatsz

– nem kritizálhatsz másokat

– nem pletykálkodhatsz

– nem tehetsz másokra gúnyos megjegyzéseket

Akkor sem szabad kétségbeesni, ha fél óra alatt háromszor kell megcserélnünk a karkötőt – Will Bowen atyának egy évébe telt, mire egy huzamban teljesíteni tudta a 21 napot! A lényeg, hogy merjük felvállalni, ha elbuktunk, és kezdjük újra! Ne álljunk meg, ne adjuk fel, hiszen lehet, hogy pont ez a kísérlet lesz az, amely megváltoztatja a gondolkodásmódunkat, sőt, az életünket is! A hozzáállásunkat a világhoz, a másik emberhez, vagy magához az élethez.

Én szeptember 1-jén kezdem, és remélem, lesznek olyanok, akik csatlakoznak hozzám! 🙂 Hívjátok ki a barátaitokat, ismerőseiteket, mert együtt könnyebb! Motiválhatjátok egymást, megoszthatjátok a nehézségeitekkel kapcsolatos érzéseket, vagy éppen a sikerélményből adódó boldogságot!

Végezetül pedig újra idéznék egy kis részt az említett, Mörk Leonóra által írt cikkből:

“Szakértők által összegyűjtött, garantáltan elégedettséggyilkos szokásaink például, hogy mindenkiről rosszat feltételezünk, miközben viszonylag ritkán akar minket bárki is direkt bántani. Hogy mindig a legrosszabbtól tartunk, holott a negativitás csak negativitást szül. Hogy túlzottak az elvárásaink, így állandóan csalódunk. Hogy nem vagyunk hajlandóak kockázatot vállalni, hanem megúszni akarjuk az életünket. Hogy folyamatosan másokkal hasonlítjuk össze magunkat, ami megfoszt minket az örömtől. Hogy aktív cselekvés helyett csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk. Hogy csak kapni akarunk, adni soha. Hogy képtelenek vagyunk az elengedésre, pedig e nélkül nem tudjuk értékelni az igazán fontos dolgokat.”