Ismerős az érzés, amikor az életben tényleg minden összejön? Persze nem pozitív értelemben. A reggel már eleve rosszul indul – odaégett pirítós, lemerült telefon, borzasztó kávé, és még sorolhatnám napestig. Mert ha a reggel borul, oda az egész nap. Ilyenkor azt mondjuk, balszerencse, vagy a rossz karma áldozatai vagyunk. De mi van akkor, ha minden bajt mi okozunk? Ha a folyamatos szerencsétlenségek, a lehangoltság, az “egész életem romokban” érzésért csak magunkat okolhatjuk?
Audrey Hepburn mondta, hogy fölösleges nyugtalankodni, úgyis minden másképp történik majd, mint ahogyan azt előre elterveztük. Az eddigi tapasztalataim a gondolatot teljes mértékben alátámasztják.
Az idei nyár számomra nem éppen toplistás. Persze, ott van még az az egy hónap, de valamiért mégis úgy érzem, menthetetlen. Eddig a környezetemet okoltam mindenért, de olyan is előfordult, hogy úgy gondoltam, előző életemben követtem el valamilyen oltári nagy hibát, amiért most fizetek meg.
A hét elején azonban úgy döntöttem, szembeszállok a karmával, és a várva várt nyaralásomat az ég világon semmi sem teheti majd tönkre. Reggel persze jöttek az ilyenkor szokásos dolgok – meghúzódott a nyakam, esni kezdett az eső, eltévedtem egy idegen városban, de még ekkor sem adtam fel! És láss csodát: mire megérkeztem a célomhoz, a nyakam többé-kevésbé helyrejött, az esőfelhők elvonultak, és bizton állíthatom, az a nap volt életem egyik legszebb napja!
Így eltűnődtem: lehet, hogy minden negatív dolgot saját magam körül én idézek elő? Talán, ha egy picit erősebb lennék, és nem hagynám magam, minden nap legjobb nap lehetne? De ha ez ennyire egyszerű, akkor miért van annyi boldogtalan ember?
Úgy tűnik, nehéz megtanulni a limonádé készítés fortélyait, de ha egyszer sikerült, a pozitív élmény lendületet adhat. Lehet, hogy olyan ez, mint a biciklizés. Csak egyszer kell megtanulni, később ösztönösen megy majd.
“A képesség, hogy valaki tud kitartani az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet.” Csíkszentmihályi Mihály
Tehát a lényeg: ne féljünk a citromoktól, csináljunk belőle limonádét!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: